Háromgyermekes apaként, közülük két élsportolóval, a mindennapjaim része, hogyan adhatnék, minél több támogatást gyermekeim számára céljaik elérése érdekében? Nagyon összetett a kérdés. A gyerek eldönti kb. 3 éves korában (na jó, lehet, hogy inkább 5 vagy 6 évesen), hogy ő világklasszis sportoló lesz. Aztán vagy az lesz, vagy nem lesz az. Mindegy, hogy mi lesz, a mi dolgunk szülőként, hogy a maximális támogatást megadjuk gyermekünknek ahhoz, hogy elérje céljait és megvalósítsa álmait.

A szülő a második legfontosabb szereplő a gyermekkorú sportoló életében. Miért, ki az első? Hát ki más, mint az edzője! Mi a legfontosabb közege? Hát mi más, mint a klubja! Csak aztán jön a család. Hangsúlyozom kizárólag a sporttal kapcsolatos célok esetében igaz ez a sorrend.

Nem az edzők és klubok szerepéről kívánok részletes elképzelést felvázolni, hogyan kellene, hogy kezeljék a gyereket szakmai vagy akár mentális felkészítés szempontjából.

Kifejezetten arról van most szó, hogy a szülő, mit tehet gyermeke sikeresebbé válása érdekében. Nyilvánvaló, hogy egy (él)sportolói múlttal rendelkező ős, tud adni akár szakmai iránymutatást is gyermekének. Erre egyébként az edző, a klub a legalkalmasabb szereplők, még az előző esetben is. Ha nem vagyunk elégedettek az edző vagy klub szakmai munkájával, akár át is vihetjük egy másik klubba gyermekünket.

Vonatkoztassunk most el az aktuális edzőtől és klubtól és vegyük számba mit tehetünk valójában gyermekünkért!

Miért fontos egyáltalán a szülő a háttérben? Mert a gyermek, szülő (menedzser) nélkül el van veszve! 5, 10, de még 15 évesen is elmondható, hogy szinte fogalma sincs arról, milyen lehetőségei vannak az életben, az élsportban.  Többnyire arról sincs, hogy jó helyen van-e, ott, ahol van. Vannak érzései, gondolatai, összehasonlítási alapjai viszont elég ritkán.

Az alábbiakban megtalálható az a 6 legfontosabb terület, ahol a szülő hozzá tud tenni gyermeke élsportolói lehetőségeihez, karrierjéhez:

1. A legfontosabb, hogy legyünk tisztában gyermekünk saját vágyaival és céljaival! Semmiképp ne mi határozzuk meg az ő személyes céljait, se az egész pályafutására, se akár egy adott mérkőzésére vonatkoztatva!  
2. Kutassuk számára folyamatosan a lehetőségeket! Ha élsportoló szeretne lenni gyermekünk, a választási lehetőségek feltárása, a fejlesztési lehetőségek megtalálása, az azokhoz való hozzájutás, ez a mi, szülői felelősségünk. Vigyük el egyéni képzésre, mentális fejlesztő programokra!
3. Támogassuk gyermekünk önbizalomépítését! A mi dolgunk szurkolni, biztatni a gyereket a pálya mellett. Értékelni, építő kritikát mondani ráérünk egy meccs másnapján, aludva rá egyet, lehiggadva, négyszemközt. Egyébként a szakmai értékelést bízzuk legfőképp az edzőjére. Egy gyereknek semmi nem tud jobban fájni, mint amikor a társai és a közönség előtt kapja a kritikát, esetleg szidást a saját apjától vagy anyjától! Ne szóljunk bele a játékába, ne adjunk instrukciókat, az az edző dolga! Inkább kérdezzük, tárjuk fel, ismerjük meg a benne lévő gondolatokat, érzéseket a meccsek és edzések után!
4. Mutassunk példát! Rendszeres sportolással, egészséges táplálkozással, kulturált viselkedéssel a sporteseményeken és kitartással a saját céljaink mellett az életben.
5. Kommunikáljunk rendszeresen a klubjával, edzőjével! A gyerek soha nem fog tudni kiállni maga mellett, az edzőjénél és klubjánál, úgy, mint egy felnőtt, a szülő. Ezt fel kell vállalnunk! Kulturált módon, tiszteletteljesen. Menjünk el a fogadóórákra, kérdezzünk a gyermekünk felől! Ha igazságtalanságot érzünk, ne hagyjuk annyiban! Ha szükséges, közvetítsük gyermekünk belső világát az edzője felé, mindaddig, amíg nem képes önállóan képviselni, megvédeni magát és az érdekeit!
6. Éljük meg együtt vele az élményeket! Legyünk ott a meccsein! Nézzünk együtt nagy meccseket élőben vagy a tv-ben! Ajánljunk neki és olvassunk mi is sport témájú könyveket!

A lényeg, hogy támogassuk, óvjuk, és legfőképpen szeressük gyermekünket!

Ne feledjük, nem az a fontosabb, hogy világbajnok legyen, és büszkék lehessünk rá, mint hogy a szeretetünket és támogatásunkat minden - főleg nehéz - pillanatában megkapja!

És még valami: fogadd el a lányod vagy fiad olyannak, amilyen! Ha más, mint a többiek, akkor is! Sőt örülj annak, hogy ő is egy egyedi, különleges és csodálatos teremtménye a világnak, úgy, ahogy te is!
Te, a gyermeked lelkes menedzsere!

Tetszett a cikk? Akkor nyomj egy like-ot és oszd meg a cikket ismerőseiddel!
Kövess a Facebookon is!

Képek forrása: Usplash