A CÉLRAVEZETŐ

Önbizalom. Egy kis szójátékkal élve, az Ön magázó forma, tehát az Ön nem lehetek én. Illetve, akkor igen, ha magázom saját magam. Esetleg a felsőbb énemet tisztelem ezzel a formával. Komolyra fordítva a szót, hogy mennyire bízok magamban nagyban attól is függ, mennyire bízom a felsőbb énemben. A felsőbb én alatt értheted az Istent, az Univerzumot vagy bármit, ami szerinted téged támogat.

Az, hogy mekkora az önbizalmunk, illetve, hogy van-e egyáltalán, még több összetevős. 

Az első Te magad vagy, aki építkezel, mármint az önbizalom terén. Megszületsz, tele önbizalommal. Ordítasz a kajáért és kapod. Bármit elhajítasz, mert úgyis visszahozzák. Aztán a bölcsiben kicsit megrángatják a hajad, az oviban fel is löknek. És persze megindul az óvónénik áradata: „Ezt nem szabad, azt nem szabad.” Mire az iskolába mész, már ülsz is megszeppent elsősként a padban. Jó esetben még lelkesen szavalod a verset kiválasztottként a tömeg előtt, de a felsősök már biztosan röhögnek rajtad. Bemész a helyedre, elvegyülsz a kiscsibék között, ott nagy baj nem érhet. Aztán Te is felsős leszel és megindulnak a harcok, jönnek a B-sek, a nyolcadikosok, akikkel meg kell vívnod a csatákat. Mire serdülőkorba lépsz, akkorára már kivételes vagy, ha van elegendő önbizalmad. A serdülőkor maga a pokol, jönnek a piros pöttyök, „Úristen, hogy nézek ki? Milyen a hajam? Milyen a ruhám? Le vagyok maradva a divatról! Úgy néz ki, én vagyok a legcsúnyább és legkövérebb! Egy szerencsétlen vagyok!” Azzal vigasztalod magad, hogy „majd a középiskolában én is vagány leszek, ez itt úgyis csak egy dedó.” Aztán a verébavatón rájössz, hogy itt is csak csicska vagy, itt mindenki nagyobb, vagányabb és lejátszódik az általános iskola, csak itt már középfokon. Arra vágysz, bárcsak felnőtt lehetnél, a felnőttek csak normálisabbak, nem cikiznek. Azért a meccseiden odaszólnak, ha a gyereküknél ügyesebb vagy, de egyet éppen hibázol: „Bénaaaa, cseréld már leeee!” A válaszod magadban: „Jó, de ha felnőtt leszek, majd visszavágok és majd én megmondom a magamét.”  Igen, persze, ha addigra nem építették le kellőképpen az önbizalmad és inkább meghúzod magad egy sarokban, ha társasági esemény van.

Tehát tisztázhatjuk, hogy az önbizalmad épüléséhez, nagyban hozzájárulnak a környezetedben lévők hatásai, természetesen, amennyiben hagyod azokat érvényesülni.

Ki az, aki segíthet abban, hogy erre a nagy menetre felkészülj és álld az ütéseket? Hát ki más, mint a SZÜLEID! Kedves anyuka és kedves apuka! Persze csak akkor, ha nekik is van. Mármint önbizalmuk. Mert egy önbizalomhiányos felnőtt nemigen tud jó példát mutatni a gyerekének. „Legyél bátor, ne félj, bízz magadban!” (Belül közben erre gondol: „Nekem ez nem ment és nem megy, de neked biztosan sikerül.” - Na, ez így nem hiteles.)  A szülők nagy része jó esetben semleges. Sajnos.

Az önbizalmat kívülről lehet építeni, leépíteni és semlegesen kezelni (ami szintén inkább leépítés, mivel elbizonytalanít).

Nézzük a 2 legtipikusabb példát az arányokra (természetesen %-ban ennyire pontosan nem meghatározhatók, de a nagyságrendet így tudjuk érzékeltetni):

A LEÉPÍTŐ: 10% építő, 40% semleges, 50% romboló.

Többnyire nem vagy neki jó, kritizál, bírál, lehord. Ha csinálsz valami jót, maximum nem szól semmit. Elvétve dicsér.

A SEMLEGES (AZ ELBIZONYTALANÍTÓ): 10% építő, 80% semleges, 10% romboló.

„Nem hiszem, hogy ez sikerülni fog neked. Csináld, aztán majd kiderül.” „Én nem értek ehhez, te tudod, neked mi a jó.” Ezek a mondatok az elbizonytalanítás mesterfogásai. A passzív szemlélés, a hallgatás, a véleménynyilvánítás hiánya, ezek semleges megközelítésű hozzáállást mutatnak, a kételyek miatt, mégis inkább rombolnak, minthogy épülni hagynának.

Mi a helyes önbizalomépítő stratégia „külsősként” (szülő, barát stb.)?

AZ ÉPÍTŐ: 80% építő, 10% semleges, 10 % építő kritika.

A támogató, elismerő megnyilvánulással nagyban tudjuk építeni a másik önbizalmát. Akkor legyünk semlegesek és passzívak, amikor hagyni akarjuk a másik kibontakozását, önerejének növekedését, de látjuk, hogy saját útján jár, jó irányba megy! Adjunk építő kritikai visszajelzést, amennyiben kérik azt és egyértelműen van a másik célja szempontjából ötletünk, tapasztalatunk, amivel ő előrébb lehet, saját útján!

Ok, de ha önbizalom, akkor mégis, miért másokról beszélünk?

Mivel társas lények vagyunk, önmagunkat a másokkal megélt kapcsolatok minősége, azok visszajelzése alapján tudjuk meghatározni.

Mit tehetünk mégis mások nélkül, hogyan építsük magunk Ön- vagy inkább ÉNBIZALMUNKAT?

Amire támaszkodhatunk, az értékeink, az elveink, az eredményeink, a sikereink. Készítsünk ezekről listát és bővítsük nap mint nap! Írjuk össze, mire vagyunk büszkék! Amikor kételyeink támadnak saját magunkkal kapcsolatban, vegyük elő listánkat, merüljünk el benne! Idézzük fel azokat az érzéseket, melyeket jó tulajdonságaink, elért céljaink adnak! A külső hatások közül pedig csak annak az embernek a megjegyzését, véleményét fogadjuk be, aki hiteles számunkra! Ne feledjük a hiteles ember, mindig építő szándékú! A többiek passzivitását és bántó kritikáit tartsuk távol magunktól!

Röviden összefoglalva mi az a 3 legfontosabb dolog, amit tehetsz az önbizalmad növeléséért:

1. Bízz a felsőbb énedben!
2. Csak a számodra hiteles személyek véleményét fogadd el!
3. Meríts a korábbi sikereidből!

Amennyiben elakadtál önbizalom terén, keress bátran, segítünk helyre billenni! Hívd a Célravezetőket a +36-30-915-3378-s számon! Amennyiben pedig nincs ehhez kellő önbizalmad, írj az otto.celrevezetok@gmail.com címre! Ha pedig ehhez sincs, akkor olvasd cikkeinket, kövess minket a Facebook-on és egyszer csak eljön a pillanat, amikor megnő a bátorságod! Mi szorítunk neked, minden téren!